(n)esztelenül ragyogok

Az egyik kedvenc kis szösszenetem, melyet még otthon írtam, de már abban a tudatban, hogy majd útra kelek és London egén fogom látni felkelni a napot egy olyan ember ember mellett, akit nagyon szerettem. Egy ültő helyemben írtam is vagy 12 szösszenetet, amiket nagyon szeretek. Apró vallomásokat, mely az új életnek, az új világnak, az […]

Ha már megemlítettem a (H)arts—-at, akkor szólnom kell egy másik ifjúkori iró-költő-grafikus társulásról, mégpedig a miskolci Initiale körről. Annak idején, 18 évemmel én voltam a legfiatalabb tagja. A Miskolci Egyetem néhány magyar szakos hallgatója alapította, majd hozzájuk csapódott sok lelkes fiatal. Köztük én is. Sípos László, Tóth Olivér, Bán Olivér, Holzer Viktor (+), Daróczi Viktor […]

Az én házam, az én váram. Hát igen, kell egy hely, ahol elbújhatunk a világ elől, ahol megfőzhetjük vacsoránkat, ahol álomra hajthatjuk kicsiny fejünket. De hát hogyan is keressünk ilyet?
Először is…ha még otthon vagy (Mo-n). Tudom, nehéz elindulni. Otthonról minden olyan misztikusnak, olyan távolinak tűnik. Idegen ország, más nyelv, más fajta emberek… Talán jobb lenne, […]

Nah, ez egy másik annyira angol…
Hát igen, ha Londonba jössz, alapvetően fel kell készülnöd az időjárásra. Nem olyan, mint otthon. A nyár nem olyan meleg, a tél nem olyan hideg. Alapvetően nekem jobban bejön, mint az otthoni negyven fokok, meg minusz tizek. Csak az eső, csak azt tudnám feledni. Mert ha itt esik, az tényleg […]

És persze ahogy a fiatalkori bármilyen jellegű társulásoknak vége szakad, hacsak nem lesz üzleti jellegűvé, természetesen a (H)art’s—-at is elérte a dicső vég. Viszont szép félévet élt és még két számnyi anyag itt van nálam összeszerkesztve. Az asztalfióknak. És azt hiszem, már annak is marad. De azért voltunk mi ilyenek is:)
————–
(H)art’s—
Agymenések 2.
—
Jajj, de nem fog […]

Egyszer volt, hol nem volt, volt Szegeden néhány lelkes fiatal, aki (H)art’s— (e: Harcvonal:) néven irodalmilag társult és hetente egyszer összejárogatott verseket olvasni, filozofálni, irodalomárkodni, meg hapci. Szóval semmi komoly, csak épp azon voltunk, hogy egy kicsit, a magunk módján megváltsuk a világot. Ennek eredményeként ki is jött egy fanzin (kéz alatt terjedő underground lap), […]

Ez tipikusan az arany jánosi ‘gondolta a fene’ problematikája. Mert ugye a művész fogja magát és megalkotja a művét. Csak és kizárólag ő tudhatja, mi ihlette, milyen gondolatok éltek a fejében, milyen érzések tépték vagy édesgették napvilágra a versét, szobrát, zenéjét. És gyakran, az igazán jó műveknél még az alkotó sincs tudatában, mi is született […]

 1. Big Red Bus (Double decker)
És akkor a kispajtás azt vette észre, hogy egy nagy emeletes piros valami száguld el mellette ezerrel, ebből kifolyólag a járda melletti tócsa vize nyakig beterítette és ekkor elgondolkodott rajta, milyen egy őrült város ez.
Igen, az Anglia egyik védjegyének számító emeletes piros buszról szól a mese. Bár mostanában valami őrült […]

Oh, igen. Kijössz és hozol magaddal elektromos kütyüt otthonról. Ott állsz és büszkén bedugnád kicsiny laptopod töltőjét, hajszárítódat, egyebecskédet a konnektorba…és jön a hideg zuhany…három lyuk… Ez még a legnagyobb Don Giovanniknál is fejtörést okozna, nemhogy nálunk, mezei embereknél.
A proper (helyénvaló, tökéletes) megoldás az, ha elmész bármelyik pound safe boltba és veszel egy átalakító kütyüt. […]

Emergency: mentősök.
Ha rákattintotok a linkre, akkor láttok majd egy mentőautót. Itt zöld-sárga színűek és egyfolytában vagy rendőrautó vagy mentő szirénázik. Ha semmi ilyet nem hallasz egy percen belül, fordulj vissza, mert nem Londonban vagy. Ez nem azt jelenti, hogy minden környéken, minden percben történik egy bűncselekmény vagy egy baleset, csak azt, hogy ők szeretnek ám […]