(n)esztelenül ragyogok

Az egyik kedvenc kis szösszenetem, melyet még otthon írtam, de már abban a tudatban, hogy majd útra kelek és London egén fogom látni felkelni a napot egy olyan ember ember mellett, akit nagyon szerettem. Egy ültő helyemben írtam is vagy 12 szösszenetet, amiket nagyon szeretek. Apró vallomásokat, mely az új életnek, az új világnak, az új szerelemnek szólt. Ha tudod milyen a könnyed várakozás, a tervezgetés, az álmokkal tűzdelt kicsit félelem, hogy milyen lesz majd…akkor…ott…vele…, akkor talán szeretni fogod ezeket a verseket. Az első már itt is van:)

Fáklya Adrienn

Tingli-tangli vallomás

—

Ha végig hallgatnád, hogy ki vagyok,

Most nem születne meg ez a dal,

Mert csak neked mondanám el,

És nem a világba kiáltanám,

Hogy: nézd, itt vagyok!

És nem aggódnék azon, hogy

Tök kommersz ez a dalszöveg…

Meg nem égetnélek, hogy

Ez most neked szól.

Azért mosolyogva várlak,

Hogy érj ide, és mondd, hogy

Ez most csak a látszat,

És igenis tud írni az,

Aki most csak firkál.

És ez a ballada nem más,

Csak egy filmsztár, aki

Ideköltözött messziről…

Onnan, ahol a nyuszi kibukkan

A télapó mögött…

…a télapó mögött…

—

Mert az már az az ország,

Ahol a télapó mögött

A karácsony úgy integet,

Hogy ne érezd rosszul magad

Az ajándékok között.