(n)esztelenül ragyogok

Egy író életében érdekes, amikor először megversenyezteti az írásait. (Megversenyezteti = na nosza, rajta, ki mit gondol.) Érdekes volt végig nézni, hogy külön-külön miket mondtatok a novellákról, amikor egy másik témakörben külön jöttek le egymástól majdnem függetlenül. És éredekes az, hogy tényleg egymás után szerkesztve, mennyire mást is jelentenek.
Sőt milyen érdekes, hogy mekkora ereje van […]

Ajánlás
Ha rokon a lelkünk, kell, hogy összetalálkozzunk. - mondtad. S most itt állunk egymással szemben, hallgatagon. Nincsenek szavak, csak a szem beszél. Már mindent tudunk és értünk. Felnőttünk egymáshoz.
Két szív, de egy lélek. Elfeledted, hogy szemléllek, s tanulom rezdüléseid? Ha messze hívnak vágyaid, elmész, de itt maradsz, mert őrizem minden mozdulatodat. Már nem menekülhetsz. Örökké […]

Búcsúzóul 
Menekülj el, ezt nem vártad! Az élet túl sok megpróbáltatást állított eléd. Nem akartál soha semmit; elég volt neked a kevés is. De szíved most belefullad a bánatba, ha nem hagyod magad mögött az álom-faló koboldokat. Elveszíted tartásodat, ha itt maradsz, s beleragadsz az élet-posványba.
Ma még megteheted, hogy elmész. Kiléphetsz a néma körből, mely […]

Itt állsz az erkélyen reményt vesztve. A bor a lelkedig hatol - vagy mégis csak a szíved mélye álmodik valahol? Hol a remény, mely így este szárnyal a fellegek fölött? Elszállt már az érzés messze, kár volt az eszme, mely vallomás volt, ölelés, mely akkor átkarolt. Bolond az ember, mert - bár tudja, hogy itt […]

Először a színek tűnnek el. Visszavonhatatlanul szürke lesz minden. Aztán a szavak jelentését felejtjük el. Nem lesznek jeleink, értékeink. Csak a bamba, kihunyó fények a szemekben. Aztán azok is lassan elmúlnak. Az ember elveszlik a mindennapok sűrű sötétjében. És ez még a jobbik eset.
Megszűnik a rettegés a feketétől is. A fekete a nihil, az összes […]

Az ember és a természet viszonya a XXI. században
 
 
                Az ember, amióta Isten megteremtette, vagy amióta lemászott arról a bizonyos fáról, a természetben él. Ez az idők kezdetén nem is volt olyan hatalmas probléma. Ám az idő múlásával egyre több kérdés merült fel. Honnan jött, és hova megy az ember? Beleavatkozhat- e a természet rendjébe, […]

Lebontottuk a karácsonyfát. Kész, vége, nem kell. Már hullik. Csak addig jó, míg sok díszt ráaggathatunk, és ajándékokat pakolhatunk alá. Szeretet-pótlék. Kivágása és giccsesítése nem bűn. Szép, amíg áll. Csak addig kell, amíg az ünnep tart, és jó, mert kiszolgál. S ha az ünnep elmúlik, nem csak a törzsét, az ágait is leszaggatjuk a testről. […]

Ha nem értesz egyet valamivel, jobban meg kell ismerned a rendszer lényegét, mint alkotójának, hogy hatékonyan fel tudj lépni ellene. Elolvasni róla mindent, tanulmányozni, figyelni. Aztán rámutatni a gyenge pontjára, megcáfolni a nem megfelelő érveit. Nem veszekedni kell, hanem vitatkozni. De az emberek lassan elfelejtik ennek a művészetét. Csak a hangerőre és a testi erőre, […]

Fény és áhitat – kisütött a nap. Minden ember az utcára szalad. Melegedünk – ideje volt már. Vége a télnek – sokan mondják. Végre kicsit melegebb. Kellett a hosszú szürkeség után, hogy előbújjon egy apró napsugár, és remény költözzön szívünkbe.
Fölidéződnek az elcsomagolt érzések, újra merünk nevetni. Csak így tudjuk kiheverni a hideg időszakot. Hol ragyoghatott […]

A teljesség felé
A legnagyobb gyávaság az élettől való félelem. Rettegni a léttől, ez az igazi gyötrelem. Ragaszkodni apró momentumokhoz, dogmává fagyasztani a múlthoz fűződő szálakat. Nem csoda, ha elvesztjük az álmokat, s éjszakáink némaságba vesznek. Elereszthetnénk e vesztes szálakat.
Nem a múlt alakítja a jelent, s a jelen a jövőt. Mi választhatjuk ki az elkövetkező perceket. […]