(n)esztelenül ragyogok

Búcsúzóul 

Menekülj el, ezt nem vártad! Az élet túl sok megpróbáltatást állított eléd. Nem akartál soha semmit; elég volt neked a kevés is. De szíved most belefullad a bánatba, ha nem hagyod magad mögött az álom-faló koboldokat. Elveszíted tartásodat, ha itt maradsz, s beleragadsz az élet-posványba.

Ma még megteheted, hogy elmész. Kiléphetsz a néma körből, mely nem tapintható - csak érzed feszülését. Tépd szét e láthatatlan láncokat! Csak te maradj, egyedül te és a függetlenség! Keresd az utad!

Szemedbe nézek, és magamat látom. Te most éled át azt, ami bennem már lejátszódott. Én vagyok anyád és gyilkosod, ki elindított, hogy küzdj és tanulj - váljék Ember belőled! De szeretnélek megkímélni a keserű tapasztalatoktól. Bármennyire is kerget a véred, hajt a megismerés felé, ne becsüld le az embereket, akik még nem indultak el az úton - vagy csak nem vetted észre, hogy jóval előtted tapossa lábuk a sarat.

Keresd az Embert - ne csak önmagadban! Az is fontos, de ha egyedül maradsz, ki öleli át hullámaidat? Hidd el, sokszor segít egy néma, megértő tekintet, egy baráti kéz! Ne zárkózz be sokáig önmagadba, mert a kapu, mely a külvilághoz nyílik, hamar bezárul, és rozsdás zárja egyre nehezebben tárul ki az érzelmek előtt. Jó az ész, a racionalista, de ember vagy, nem csak ócska gép! Ez nem csak ajándék és szenvedés, hanem a legnagyobb küldetés, melyet teljesítened kell!

Elindultál, már meg nem torpansz. Gyötör a kétség, valami megfoghatatlan - ez soha nem múlik el. Ez lesz, ami majd előre visz. Sok lélek lesz, aki majd benned hisz - ne okozz csalódást! Nem nekik, hanem önmagadnak. Feledd el, hogy mit akarnak eljátszatni veled!

Már Tanító vagy. Éreznek téged - az Erő árad belőled, a Magányosság ereje. Át kell adnod a tudásod, közvetíteni a boldogságot, mely fáj bár, de élvezed! Két kezed elég lesz és szellemed ereje. Sokszor érezni fogod: fáj a magány. Sokszor kérdezni fogod: érdemes-e felnyitni a szemeket, s átadni a kételyeket, a megismerés igényét.

Nem vagy már átlagos, hétköznapi. Már tudsz úgy nemet mondani, hogy elhiszem. Sokat kell még tanulnod, de a szilárd, kemény belső mag erőt fog adni az újhoz, mellyel most ismerkedsz. S ha valaha szükséged lesz rám, mindig megtalálsz. Már ismered a hívójelet. Már nem vonzódsz, hanem vonzod az üzeneteket.

Útravalóul hadd adjam nekem a legfontosabb alapelemet: Keresd és szeresd az Embereket, mert csak így szép, és csak így érdemes!