(n)esztelenül ragyogok

Fény és áhitat – kisütött a nap. Minden ember az utcára szalad. Melegedünk – ideje volt már. Vége a télnek – sokan mondják. Végre kicsit melegebb. Kellett a hosszú szürkeség után, hogy előbújjon egy apró napsugár, és remény költözzön szívünkbe.

Fölidéződnek az elcsomagolt érzések, újra merünk nevetni. Csak így tudjuk kiheverni a hideg időszakot. Hol ragyoghatott a Nap, amíg nem volt velünk? Elmerengünk a kettősségeken. Fény és árnyék, élet és halál. Örök körforgás, mely az élettel jár. Az élettel, ami drága, de az árban benne van az évi egyszeri napkörüli utazás.