(n)esztelenül ragyogok

Sétálok a folyóparton. Szomorúfüzek, apró ösvény, vízcsobogás. Parányi csillámok, habok. Ilyenkor döbbenek rá, hogy az Élet Csodája én vagyok, s az Isten csodája a természet. Mindentől távol, szárnyal a lelkem. Szívem hálát ad minden nyugodt percért, melyet így tölthetek.
Evezni volna jó. Ülni egy kenuban, és hagyni, had segítsen a sodrás. Néha én is megpihenhetek. […]

Ha tudnám, hogy holnap elpusztul a világ, ma akkor is fát ültetnék. Akkor is menetelnék előre. Életem, sorsom erről szól. Így lettem összerakva - talán rosszul -, de nekem így a jó. Talán mások sajnálnak engem, mert nincsen semmi lehetőségem - de azt alaposan kihasználom. Semmi nem jött könnyen, mindenért harcolnom kellett. S mikor elértem […]

Torz mosoly

Örök magány, légy egyedül. A csend a birodalmad. Mint szikla állsz az élet folyamának habjai közt. A rohanó világ elhagy, de nem ereszt. Elviszi a szíved, ha hagyod. Szakadj el, szüless meg, legyél te a biztos menedék a fuldoklónak. Legyél szirt, melyre bárki felkapaszkodhat. De ne légy túl hívogató. Kihívásként, néma felkiáltójelként állj […]

 
Könnyű élni a világban a világ szerint. Betartani a szabályokat. De nap nap után megtagadni önmagad - ezért nehéz. Nincs átmenet egy pont után. Szakadék nyílik a világ és a lelked között. Bármelyiket választod, a másik világ számára elveszel. Vagy a lelked, mely messze elszelel, lesz halott a számukra, vagy beleőrülsz a számodra teljesíthetetlen elvárásokba. […]

Ez a sorsod?!
Ne félj, kedves, nem bántalak. Csak felnyitom szemed, hogy utána szebb legyen a rohanás. Tudom, más ez a világ, nem ismered. A másik a tied, az unalomig ismert. Csak ott hiszed el a szabályokat. Pedig te más vagy, több ennél, látszik a szemeden. Te képes vagy élni az ismeretlenben. Tudsz figyelni, értékelni az […]

Vad semmi
Vad álmaid között repül a Semmi. Nem fogja senki észrevenni, hogy már nem te vagy. Elvesztetted tested, lelked elhagyta azt a tervet, mit a Sors rászabott. Már csak te vagy. Cél: elérni önmagad. Már nincs, mi visszatartson.

Fátyol 
Az örök éj fátyla borult rám. Fázom, bánt a magány, egyedül vagyok. Tetteim nem érti senki, érzéseim életjelt nem adnak. Fel kéne már ébreszteni a tetszhalottat.
Próbáltam élni a ti törvényeitek szerint. Legyél a legjobb köztünk! - azt mondtátok. Álarccal fedtétek el arcom, testem maskarába bújtattátok. Színház az egész világ! - harsogta szátok. Istent játszattatok velem, […]

 Ez a szerelem…?
Várod a telefont. Nem csörög. Csak a remény édes- keserű nedve csöpög ruhád bal szélén át a szíved legmélyebb zugába. Nem ígérte, hogy hív. Nem is lenne kötelessége. Nem vagy a szerelme, sem a barátnője. Csak egy lány a Thaliából, a Brutháliából. Miért is keresne? Hiszen az ő szemében nem gyúlt szerelem! Még […]

 Hiú remény
Sokszor elgondolkodtál már, minek is élsz. Kire gondolsz, kinek hiányzol, kinek mesélsz? Mit reméltél utadon? Társakat, akikért érdemes küzdeni nap mint nap? Naiv voltál, egyedül maradtál.
Nem bírok már így élni. Nem bírok már itt élni. Elvesztettem az illúzióimat. Semmi nincs már, ami itt tartson - semmi nincs már, ami így tartson. Halálosan elfáradtam. […]

 Az életem
Az igazat megvallva, unom az egészet. Unom az iskolát, unom a táncot, unom a családom, unom a barátaim, unom a helyeim, utálom az életem. Nem történik semmi. Ki tudom számítani, a következő pillanatban mi fog bekövetkezni. Ki mikor mire mit reagál. Magabiztosnak és önteltnek tűnök, pedig csak elfáradtam, és túl sokat éltem már.
Reggel 3/4 […]