(n)esztelenül ragyogok

Avagy hogyan utazzunk nagyon olcsón nagyon jó helyekre.

A dolog titka igazából ez a weblap: www.nationalexpress.com . Itt egy fontról indul a jegy és attól függően, mikor rendeled meg, hova és oda-vissza-e, megy fentebb az ára. De bárhogy is csinálod, hihetetlenül olcsó.

Kis csapatunk mostanában rákapott, hogy maradék időnkben, amit a munka hagy számunkra, körbe utazgassuk a környéket. Igazából London a messzi távolból igencsak jó helynek hangzik, de biztosíthatok mindenkit, elég hamar bepilled az ember és korlátozottan tud és akar csak mozogni a városban. Amúgy is egy idő után teljesen olyan a város, mintha egy kis faluban élnél. Fura, de ez így van.

Tehát vállunkra kaptuk kicsiny táskácskáinkat és nekiindultunk a környéknek.

Első állomás: Brighton.

Erről sajna nem tudok túl sokat írni, mert a szutykok nélkülem mentek el. Azt tudom, hogy gyönyörű tengerpartja van, tele jobbnál jobb helyekkel. És jókat lehet sétálni. Amúgy pedig igencsak felkapott üdülőhelye környékünknek.

Második állomás: Birmingham.

Hát Dórival ketten nyakunkba vettük a világot és elindultunk eme nagysikerű helyre, ami elméletileg Anglia második legnagyobb városa London után. Ugye London nem az a tipikus angol város, hiszen mindenféle kultúra jobban érvényesül itt, mint az angol. Tehát úgy voltunk vele, nekünk látnunk kell, milyen az igazi nagy angol város. Már utazásunk előtt próbálták elvenni a kedvünk, hogy de abban a városban nincsen semmi. És amikor odaérkeztünk mi is megtapasztaltuk, hogy tényleg. De a lelkesedés ugye…

Namármost Birminghamről annyit tudok mondani, hogy bárki, aki oda szeretne menni, csak azért tegye, mert mondjuk van néhány cimborája a városban és szeretné meglátogatni őket. Mert ez az a város, ahol még az ott lakók szerint sincs semmi, amit érdemes lenne megnézni. Illetve van valamilyen utca, ami tele van pubokkal, de hát ilyennel elég gyakran találkozol máshol is. Minden esetre mi reggel hatkor indultunk és este fél tizenegykor értünk vissza. Az összes trófeánk egy piac volt, ami állítólag világhírű (egyébként tényleg nem volt rossz, de hát ez ugye Londonban is van egy pár), illetve egy pub, ahol megláthattuk az angol foci szurkolókat, meg a rendőröket rohamkocsival a kocsma előtt. Bár tudni kell, ez itt nem jelent sokat… Szóval ez a város kizárólag lelkes nemtommilyen embereknek…

Második állomás: Portsmouth.

Imádok élni, imádok élni… Ide el kell mennie mindenkinek. Gyönyörű tengerpart, szerethető város, kicsi, de színes forgatag. Napestig el tudnám nézni a tengert… Ami viszont visz mindent: gyönyörű régi hajókat láthatsz és mindenféle dolgot, ami velük kapcsolatos. Én Dékány András meseszép világában nőttem fel és így gyerekkori valóságomban barangoltam. Kb. két és fél óra Londontól, de megéri az utazás. Ja, és ott fogok élni és megtanítani a sirályokat a tisztességre. Mert nekem egy sirály ne nyávogjon…

Harmadik megálló: Greenwich.

Keleti hosszúság, nyugati hosszúság. Nagy park, palota, sötét szoba. Ja és lefelé kis piac. Egy kis utcából nyílik. Nézz be mindenképpen! Fél napos program kb., de megéri. Ha nyitva tartod a szemed, szép dolgokat láthatsz. Igaz, ez Londonon belül van. De azért érdemes:D

Eddig utolsó: Windsor.

Megintcsak szutykok mentek nélkülem… Én meg otthon dolgoztam. Egy napos program. A kastély, múzeum és Eton. Szép kisváros hangulatos pubokkal. Egyszer látni kell. Csak hogy elmondhatsd, jártál ott. Ja, és ha a zászló fel van húzva a kastélyon, az azt jelenti, hogy még a királynő is ott van…