(n)esztelenül ragyogok

Sztónhendzs… A nagy sok kövek. Odamenni, látni és vissza. A nagy sok köveket. Másfél óra Londonból oda és kb. ugyanennyi vissza. - mondják az okosak. Hát nekünk nem egészen így sikerült.

Stratfordból indultunk, ami elég rendesen Kelet London. Négyen voltunk az autóban, plusz egy nagyon aranyos, kedves navigátor, amit nyugati kutúrkörök szerint GPS-nek hívnak. Bár az anyám meghatározás (http://www.dailymotion.com/country:hu/video/x5bns5_kovacs-andras-peter-gps-navigacios_fun) teljesen ráillik. Ami itt elhangzik, mi is átéltük, csak mi a nagy kövek felé… Ami elvileg másfél óra, az nekünk volt vagy… (nem árulkodunk).

Na mármost kiérsz Londonból (kinek hogy sikerül) és megtalálod végre a 303-as utat. Persze józan paraszti ésszel azt gondolod, majd lesznek táblák (persze ezt már csak akkor, miután rájöttél, az anyád nem mond semmi értelmeset…). És egy idő után rájössz, hogy nem (nem mond és nincsenek táblák…semmilyen!). Ekkor jön a kettes számú józan gondolkodás: majd megkérdezünk valakit. Persze, persze… Út a bokorba… Garantáltan. Mi kb. másfél órát járkáltunk körbe mindenféle azonosíthatatlan vidékeken a célpont körül és nem… Pedig semmi mást nem kellett volna tennünk, csak a 303-as úton maradni. De ezt a változatot senki sem javasolta. Illetve néha nem olyan biztos, melyik is a 303-as út. Volt, hogy azt hittem, ez az én szerencsém, mert tudvalevő, hogy én mindenfelé eltévedek. Még Zakopanie-ban is, pedig az a kisváros Lengyelországban csak két egymásra merőleges utcából áll. De nekem sikerült…

Na, nagy nehezen odaértünk (mindenféle nagyon lelkes helyi útbanemigazítás után). Kettes számú probléma: találd meg a befelé vezető utat. Újabb fél óra után sikerült rájönnünk, hogy a bejárat majdnem közvetlenül az autóparkoló mellett van. Mi meg, mint a jó gyerekek, elindultunk torony iránt a köveknek. Át az úton. Mert volt ott kerítés, oszt aztat hittük, majd a kerítésből nyílik a kapu… Hát nem! ALULJÁRÓVAL!!!

Na, ha nagy nehezen megtalálod, honnan nyílik a befelé, akkor már nyert ügyed van. Valami hat font körüli összeget befizetsz és már mehetsz is rögtön felfedezni a nagy, pohos, mohos kövek titkát. Még az út és aluljáró innenső részén lesz egy ajándékbolt sok mindenféle csodával (könyvek, képeslapok, üveggömb) és persze itt veheted fel a kettes számú anyádat. Merthogy jár a hat fonthoz egy kis kütyü, ami végig mind a hét pontról hitelesen beszámol. Merthogy maga Stonehenge hét pontra van felosztva. És ez a kis sustorgó jól elmeséli, mi a fontos minden egyes pontnál. De csak neked. Úgyhogy ha csoportosan mentek, akkor adjátok oda anyámat annak, aki legjobban tud angolul, vagy a legjobban ‘hadd hallgassa csak’, ti meg sétálgassatok a kordon mentén, amit odaraktak. Mert nem lehet ám csak úgy mászkálgatni, mint azt gondolná az ember. Kijelölt úton kicsit messzebbről bámulhatod a sok nagy követ. Egy egész kis területen körbekerített séta. Merthogy jöttek a nagy kőrabló műkincstolvajok és azóta nem lehet közelmenni Sztónhendzshez. Majdnem olyan érzés a séta, mintha minigolfpályán sétálnál, csak itt nincsenek labdák (kivéve, ha hozol).

Szóval a kütyü: érdekes dolgokat mond el. A baj kicsit az, hogy mindenhez hozzáteszi, hogy semmit nem tudnak róla biztosan, ezek feltevések. De feltevésnek érdekesek. Esti mesének. De magáról a kövekről lehet, hogy nem mond semmit. Az egyetlenegy biztos dolog, hogy vannak ott növények, amelyek sehol máshol a világban, illetve az idő lelassul (ezt is a növények növéséből gondolják). Ami nekünk fura volt, azok az ottani varjaknak látszó izék, amik csőrükig egész úgy néznek ki, aztán meg legfőképpen izé…

Ha el akatok menni ide:

1. Busszal.

Állítólag van. És pont majdnem oda visz. És még senki sem látta. De ha valaki igen, írja meg valamilyen kommentben.

2. Autóval

Bárhonnan indulsz Londonból, maradj a 303-as úton. Az oda visz. Ne kételkedj! Jegyezd meg, nincsenek táblák! Végülis csak valamilyen köveket keresel… Ha már ott vagy, úgyis el tudod foglalni magad.

Fontos:

- kb. 10 órakor érdemes indulni, mert mindenféle eltévedésekkel (ha van), meg sétálgatásokkal, kb. 3-4 körül vissza tudsz indulni Londonba. Ami azért jó, mert visszafelé el tudtok látogatni Windsorba. Ami ugye a királynő nagy székhelye. Ha fent van a kastélyon a zászló, a királynő is ottan van.

Ez a két program egy napra pontosan jó. Készüljetek kajával, meg mindenféle jóval. Ha errefelé jártok, ajánlom az autóbérlést, ha nincsen. Mindenféleképpen jó kis túra. Megláthatjátok, milyen a táj Londonon kívül. Ha érdeklődtök helyieknél, akkor nagyon aranyos emberekkel találkozhattok. És ez a két program egy napba pontosan belefér. Bár cinikusnak tűnik a beszámolóm, ezek olyan helyek, amiket szerintem mindenkinek látnia kell, akit Angliába esz a fene. Mert ha Rómában vagy, viselkedj úgy, mint a rómaiak. Meg már csak azért is, mert a történelem része és mellesleg szép is. Szóval mindenkinek, akinek van errefelé egy nap fölöse, az Stonehenge-Windsor comboval nagyon szépen el lehet.

Ja és amit mindenkinek ajánlok: küldjetek képeslapokat haza! Neked nem kerül semmibe (sokba), viszont akik kapják, azoknak sokat jelent. Olyan kis személyes…

Mindenkinek jó szórakozást!!!