(n)esztelenül ragyogok

Erre a versemre szokták mondani, hogy ez a tipikus Fáklya stílus. A zene, a lüktetés, a szóhasználat… Olyan, mintha elcsépelt szavakat rendezne mondatokba és a képek is a nagy kliséket követik, mégis a lüktetés és a képek intenzitása miatt teljesen egyedi hangzás alakul ki, mely elfeledteti velünk a közmondások elcsépeltségét, illetve pont a sokszor használt […]

 Fáklya Adrienn
A kés filozófiája
- Tudod, mire jó a kés? - kérdezte a Mester.
- … - a riadalom látszott a kölyök szemében. Nem merte elővenni a sajátját,  és megmutatni, hogy erre…
Erre:
- szúrni. Az epret, ha a számhoz közelítem, és mosolyogva tömöm belé, hogy a nedve lecsorogjon rajta, és élvezzem, hogy piros.
- vágni. A bodzavirágot, mert bár […]

Nah, ő a nagy versenyzős versem. Most épp valahol Amerikában kering a szentem néhány nívósabb és kevésbé nívós verseny döntője környékén. Persze nem a magyar változat. A magyar változat már megjárta a maga útját otthon 2003-tól. Mert még ez is Pesten született. Az english versiont keresd a megjegyzésben.
Hazafelé, az utolsó buszon állva, az indulásra várva […]

Nah, és akkor az ominózus vers. Budapest, még az úgymond szerelmes időszakban, amikor eléggé elkendőztük a szemünket, és nem akartuk észrevenni, hogy két nagy lángon égő ember hosszú távon csak kinyírja egymást. (Nem kioltja:) Azok a régi, bohó, gyilkos-szerelmes 2003. körüli évek…
Fáklya Adrienn
Az életnek
—
Kérdezed: miért csak most jöttem?
Megkapod azt, amire vágytál.
Ha előbb fogtad volna meg […]

Évekkel ezelőtt egy tokaji írótábor alkalmával, a szabolcsi írótábor részlegen volt pár ember, aki nagyon-nagyon megszerette egymást és évekig, illetve évek óta tartó barátságok, munka kapcsolatok születtek. Németh Tibor, Bari Gábor, Okányi Kiss Ferenc, Bor István Iván, Orosz Dávid és jó magam. És még sorolhatnám. Mindenesetre érdekes hét volt. Sok élménnyel, rengeteg bosszankodással, a bosszankodások […]

És ha már ilyen jól csokorban vannak, akkor ebben a témában az utolsó vers.
Nekem mindig kicsit keringős érzésem van, amikor olvasom ezt. Ez is abban a korban született, mint az előzőek (igen kor, nem idő, mert ha úgy érzed, sokat élsz, akkor korokról tudsz beszélni). Nagyon nincs mit hozzátennem. A feladatot rádhagyom. Hogy élvezd […]

Ha már a szabad verseknél tartunk. Akkor itt a következő.
Volt egyszer egy Bácsó László nevezetű filozófia tanár, aki azon kevés ember közé tartozik, aki előtt a földig hajolok és köszönet minden gondolatért, amit valaha is átadott.
Réges régen egy Avasi Gimnázium nevű galaxisban… Kapott egy tanár két hetente két órát tanszoba! címszó alatt. Soha senki nem […]

Sokáig nem nyúltam a szabadvers műfajához. Igen, egy kicsit idegenkedem tőle, mert sokan azt hiszik, hogy a szabadvers igen könnyű versforma és bármit beleírhatnak, sőt. Sajnos azt kell tapasztalnom, hogy sokan azt gondolják, hogy ha nincs benne írásjel, meg logika és lehetőleg minden második szó valamilyen vulgaritás, ami megdöbbenti az embereket, az már a szabadversírás […]

Az egyik első és talán majdnem kedvenc szerelmes versem. Az érdekessége, hogy egy játékból született, majdnem úgy, mint József Attilának az Az a szép régi asszony című verse. Csak mi kicsit később ültünk a Kós ház nevezetű helyen Kóródy Istán nevű kedves barátommal Miskolcon és mondatokat dobtunk fel egymásnak, hogy ki-ki írja meg a saját […]

Azon gondolkoztam, mi legyen a második vers, amit beírok. De aztán ez győzött. Volt egy elég kemény időszakom még Szegeden, amikor nem voltam benne egészen biztos, hogy akarok-e én ebben a világban élni. Kicsit összejöttek a dolgok és egy időre elveszítettem a hitemet a tegnapban, a mában és hogy akarok-e holnapot. Aztán azt mondtam, hogy […]